Valami elkezdődött

Mi is kezdődött 14 hónappal ezelőtt? Zoli barátommal, akivel 28 éve ismerjük egymást beszélgettünk a szokásos Frei kávézóban (ez itt a jól megérdemelt reklám helye) és már a második alkalommal említette, hogy megjárta az El Caminót. Néhány hónappal azelőtt már érintőlegesen beszéltünk róla, de akkor nem fogott meg. Nagy vonalakban tudtam, hogy ez valahol ott messze spanyol honban sok száz kilométeres gyaloglást jelent, de többet sem. Ekkor azonban jobban elült bennem a gondolat. A hazafelé tartó buszozás lehetőséget adott arra, hogy gondolkodjam ezen egy kicsit! Alig vártam, hogy hazaérjek és net közelébe kerüljek. Rácuppantam a világhálóra és csak olvastam, olvastam, gyűjtöttem az információt, a benyomásokat. Közel 2 napig tartott az első adatgyűjtési hullám. És eldöntöttem. Megcsinálom. 

Miért? Miért ne! Pusztán a kihívás inspirált. Jelenleg nem érzek magamban semmi spirituális, vallásos késztetést. Élvezem a csavargást a világban (hála a munkámnak erre van is lehetőségem), imádok fényképezni, szeretek visszanézni az épületeken, utakon, falakon keresztül a történelemben. Simán ki tudom zárnia jelen embereit, az ott lévő mai tárgyakat és visszamegyek 3-5-7 évszázadot is az időben. Ezért szerettem Oxfordot is, a 7-8 évszázados falakat, épületeket. Szóval, Spanyolország megmaradt mint a történelmi időutazás lehetőségének kellemes helyszíne. Meggyőztek erről Zoli fényképei, amelyeket AZ ÚTról készített, valamint az a sok-sok csodás felvétel amelyeket felleltem a világhálón.

Mikor? Ez volt az első nehéz kérdés. A 2011-es évem már teljesen be volt táblázva, nem akartam mindent felborítani. Az ÚT meg.... hát megvár! Akkor eldöntöttem, hogy az idén májusban nekiveselkedem. Volt elég időm a felkészülésre, a szükséges felszerelés szép, kényelmes beszerzésére. És nem bántam meg, hogy hagytam magamnak időt. 

2. nap

Mi is kezdődött 14 hónappal ezelőtt? Zoli barátommal, akivel 28 éve ismerjük egymást beszélgettünk a szokásos Frei kávézóban (ez itt a jól megérdemelt reklám helye) és már a második alkalommal említette, hogy megjárta az El Caminót. Néhány hónappal azelőtt már érintőlegesen beszéltünk róla, de akkor nem fogott meg. Nagy vonalakban tudtam, hogy ez valahol ott messze spanyol honban sok száz kilométeres gyaloglást jelent, de többet sem. Ekkor azonban jobban elült bennem a gondolat. A hazafelé tartó buszozás lehetőséget adott arra, hogy gondolkodjam ezen egy kicsit! Alig vártam, hogy hazaérjek és net közelébe kerüljek. Rácuppantam a világhálóra és csak olvastam, olvastam, gyűjtöttem az információt, a benyomásokat. Közel 2 napig tartott az első adatgyűjtési hullám. És eldöntöttem. Megcsinálom. 

Miért? Miért ne! Pusztán a kihívás inspirált. Jelenleg nem érzek magamban semmi spirituális, vallásos késztetést. Élvezem a csavargást a világban (hála a munkámnak erre van is lehetőségem), imádok fényképezni, szeretek visszanézni az épületeken, utakon, falakon keresztül a történelemben. Simán ki tudom zárnia jelen embereit, az ott lévő mai tárgyakat és visszamegyek 3-5-7 évszázadot is az időben. Ezért szerettem Oxfordot is, a 7-8 évszázados falakat, épületeket. Szóval, Spanyolország megmaradt mint a történelmi időutazás lehetőségének kellemes helyszíne. Meggyőztek erről Zoli fényképei, amelyeket AZ ÚTról készített, valamint az a sok-sok csodás felvétel amelyeket felleltem a világhálón.

Mikor? Ez volt az első nehéz kérdés. A 2011-es évem már teljesen be volt táblázva, nem akartam mindent felborítani. Az ÚT meg.... hát megvár! Akkor eldöntöttem, hogy az idén májusban nekiveselkedem. Volt elég időm a felkészülésre, a szükséges felszerelés szép, kényelmes beszerzésére. És nem bántam meg, hogy hagytam magamnak időt. 

3. nap 

Mi is kezdődött 14 hónappal ezelőtt? Zoli barátommal, akivel 28 éve ismerjük egymást beszélgettünk a szokásos Frei kávézóban (ez itt a jól megérdemelt reklám helye) és már a második alkalommal említette, hogy megjárta az El Caminót. Néhány hónappal azelőtt már érintőlegesen beszéltünk róla, de akkor nem fogott meg. Nagy vonalakban tudtam, hogy ez valahol ott messze spanyol honban sok száz kilométeres gyaloglást jelent, de többet sem. Ekkor azonban jobban elült bennem a gondolat. A hazafelé tartó buszozás lehetőséget adott arra, hogy gondolkodjam ezen egy kicsit! Alig vártam, hogy hazaérjek és net közelébe kerüljek. Rácuppantam a világhálóra és csak olvastam, olvastam, gyűjtöttem az információt, a benyomásokat. Közel 2 napig tartott az első adatgyűjtési hullám. És eldöntöttem. Megcsinálom. 

Miért? Miért ne! Pusztán a kihívás inspirált. Jelenleg nem érzek magamban semmi spirituális, vallásos késztetést. Élvezem a csavargást a világban (hála a munkámnak erre van is lehetőségem), imádok fényképezni, szeretek visszanézni az épületeken, utakon, falakon keresztül a történelemben. Simán ki tudom zárnia jelen embereit, az ott lévő mai tárgyakat és visszamegyek 3-5-7 évszázadot is az időben. Ezért szerettem Oxfordot is, a 7-8 évszázados falakat, épületeket. Szóval, Spanyolország megmaradt mint a történelmi időutazás lehetőségének kellemes helyszíne. Meggyőztek erről Zoli fényképei, amelyeket AZ ÚTról készített, valamint az a sok-sok csodás felvétel amelyeket felleltem a világhálón.

Mikor? Ez volt az első nehéz kérdés. A 2011-es évem már teljesen be volt táblázva, nem akartam mindent felborítani. Az ÚT meg.... hát megvár! Akkor eldöntöttem, hogy az idén májusban nekiveselkedem. Volt elég időm a felkészülésre, a szükséges felszerelés szép, kényelmes beszerzésére. És nem bántam meg, hogy hagytam magamnak időt.